Számolok
B Ilona Tóthné
Egy, kettő, három,négy
tipeg a baba
anyja kezébe fogózva
arcán földöntúli mosoly
kacag, nevet,
mégis olyan komoly.
Egy, kettő, három
boldog gyerekkor
játszótér, barátok,ifjúkor,
első szerelem
tomboló hormonok,
de a kedves oly konok.
Egy, kettő
gyorsan még ezt is
bármily nehéz is,
teszem a dolgom,
vár a családom.
Egy életem van,
az idő repül,
unokám hegedül,
sír a vonó húrja
a gyermekkorba értem újra.
Közel már a halál,
amikor a szív megáll,
az én időmnek vége
többé nem számolok már
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése