ami ma már emlék,
holnap oszló álom kép..
Az idő már csak ilyen,
nem áll meg, továbbsiet,
végtelen utazás,
de nincs végállomás.
Mint nyikorgó szekeret
toljuk, vonjuk az életet,
ami egyszer megáll,
csak az idő halad tovább
Szél simogatja arcomat,
nézem fenn a csillagokat,
s az égen látom a
Göncöl szekeret,
mely ott lesz örök időkig,
idő ösvényen vágtató
csillag lovakkal és én
mint fénytelen porszem
megpihenek az út szélén.
S mikor itt a földön
az őszi fák között
áttör a fény özön,
az idő és a tér egymásnak
békésen köszön..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése