KÖDÖS NOVEMBERI REGGEL
Ezen a novemberi reggelen
paplanba burkoltam a testem
csak fekszem, fekszem..
Ablak résén ködös fény világit
élesen a szemembe hasit,
fel kellene már kelnem,
de az ágy melege húz,
nincs semmi, ami innen kihúz.
Számba veszem, ma nem kell
korán kelnem és sehova
mennem, csak fekszem.
Magamba zuhanva,
tőlem távol a világ zaja,
szívem is egyre jobban ver,
tele vagyok félelemmel,
nem emberi e ködös reggel!
Végül mégis felkelek,
az ablakhoz megyek,
a bokrokon a verebek
repkednek és veszekednek,
kis életük tele buzgalommal,
nem törődnek a holnappal..
B Ilona Tóthné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése