B Ilona Tóthné
kopaszodó ág kopog
az ablaküvegen
eső könnye egyre hull
dobol ütemesen
a bádogpárkányon,
ahol a forró nyáron
muskátlik virágoztak
s piros virágajkukon
petúniák fehé fogai
mosolygón ragyogtak..
Korai még e hűvös
borzongató rideg ősz,
a levelek is már
bágyadtan lógnak a
megtépázott fákon,
s a búskomor őszi szél
kíséri végső útjukon.
A nap, ha néha süt
már nem melegít,
csak felhők mögül
pajkosan kikacsint,
mintha tudná, már,
nem ő az úr
s egy sugárnyalábbal
távozóban búcsút int..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése