2013. szeptember 30., hétfő

ZARÁNDOKLAT




B Ilona Tóthné
Hosszú még az út, mi előttem áll.

Lábam zsibbad, sarkamból vér csordogál,

Az út pora kullog mögöttem,mint hű kutya,

Vállamon egyre nehezebb a tarisznya.

A táj szépsége mégis lenyűgöz,

Valami vonz e kies földhöz.

Egyedül vagyok,magányom teljes,

Kérdéseket teszek fel a csendhez:

Ki vagyok én, mi végre lettem?

Oly hosszú út van már mögöttem,

Éltem, mint mindenki más,

Semmi nagy dolgot nem tettem,

Oly kicsi vagyok a végtelenben!

Kell-e változnom hátralévő életemben?

Csak a ma fontos, vagy tépelődjek a jövőn?

Ezer kérdést tehetnék még fel,

Csak nézek homályosan kérdőn

Az út menti fák árnyas lombjaira.

Egyre fáradtabban gondolok a holnapra.

A kérdésekre a válasz még nem tudom.

Nem tudom!

Megyek hát tovább utamon.

Utamon..



Kép: Net

Fénykép: ZARÁNDOKLAT B Ilona Tóthné Hosszú még az út, mi előttem áll. Lábam zsibbad, sarkamból vér csordogál, Az út pora kullog mögöttem,mint hű kutya, Vállamon egyre nehezebb a tarisznya. A táj szépsége mégis lenyűgöz, Valami vonz e kies földhöz. Egyedül vagyok,magányom teljes, Kérdéseket teszek fel a csendhez: Ki vagyok én, mi végre lettem? Oly hosszú út van már mögöttem, Éltem, mint mindenki más, Semmi nagy dolgot nem tettem, Oly kicsi vagyok a végtelenben! Kell-e változnom hátralévő életemben? Csak a ma fontos, vagy tépelődjek a jövőn? Ezer kérdést tehetnék még fel, Csak nézek homályosan kérdőn Az út menti fák árnyas lombjaira. Egyre fáradtabban gondolok a holnapra. A kérdésekre a válasz még nem tudom. Nem tudom! Megyek hát tovább utamon. Utamon.. Kép: Net
10Tetszik · · Leiratkozás · Kiemelés ·
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)