Szonett 16.
Óh, azok a nehéz, régi szép évek,
Amikor még búzák hajladoztak
A mezőn, réteken virágok nyiltak,
Marhák, tarka tehenek legelésztek.
Mennyit dolgoztunk szegény emberemmel,
Hajnaltól napestig a földeken,
De nem volt hiányunk az életben,
Szépen teltek az évek, fegyelemmel.
Most magam vagyok, ülök naphosszat,
Az élet nem tartogat mást, csak rosszat,
Erőm elhagyott, lassan felállok.
Nincs már föld, állat, a siromra virág,
Romokban hever a tanyavilág,
Senki sem veszi észre, ha meghalok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése