/ Nagyapám emlékére /
Őseim valaha Erdélyben éltek,nagyapámék később Szatmárban,a Tisza felső harmadában gazdálkodtak.Kis birtokuk volt a Tisza és a kis Túr találkozásánál.Ennek a birtoknak egyrészét ő is örökölte,a másik részét határtalan,szorgos munkával szerezte meg.
Nagyapám egy magas,szikár,izmos ember volt ,olyan volt ő a mi életünkben, mint egy bástya.Mióta az eszemet tudom,kora hajnalban kelt,ellátta az állatokat,majd kiment a földekre és napnyugtakor a lovasszekérrel hazaballagott.Mindig vitte magával az aznapi harapnivalót,nagyanyám nagy szeretettel készitette el neki szintén hajnalban,amig az állatetetés folyt.Szófukar ember volt,ha pihent. rágyújtott a pipájára,csendesen leült,elmélkedett,gondolom a másnapi teendőit rendezte el magában.
Mi,gyerekek a nyarakat mindég a nagyszülőknél töltöttük.Gyakran felkapaszkodtunk a szekérre és amig nagyapám a földeken dolgozott,bodogan szaladgáltunk a virágillatos réten a hajladozó búzaszálak között,kerestük az ürgéket,a mezei nyulakat,bújócskáztunk.Gyönyörű,mesebeli nyarak voltak ezek nekünk,városi gyerekeknek.Még most is átmelegszik a szivem,ha rágondolok.
Aztán egyszer csak mindennek vége lett.A földeket elvették.Amikor nagyapám ezt megtudta,kiment a kis Túr partjára és oditott,úgy hangzott,mint a farkasüvültés,rekedt hangon,összefüggéstelenűl,szakadozottan kiabált.Minden benne volt ebben az orditásban,az évszázadnyi munka a fájdalom,a kilátástalanság,a legszeretettebb valami,a föld elvesztése.Borzasztó volt hallani és látni,amint ez a megingathatatlan,életerős ember,a mi bástyánk összeomlik.
Nemsokára rá meg is halt.Nem volt értelme a további életének,mert minden,ami volt és amit felépitett,odalett.Nagyanyám néhány hónapra rá követte,Ő sem tudta már kinek késziteni a kis ebédet,nem tudott kit hazavárni nagy szeretettel.
Reggel, amikor felébredtem,a saját hangomat hallottam,amely nagyon hasonlitott nagyapáméhoz.Verejtékben úsztam.
Azt mondják,az ember álmában gyakran átéli a megtörtént eseményeket,főleg azokat,amelyek napközben is foglalkoztatják.Igy van,megtapasztaltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése