2021. november 26., péntek
Hangtalan sírás
Sírtál már csendben, magadba borulva?
Kint nesztelen a táj, s tán' Isten sem tudja
mi az, ami fáj?- csak ülsz a padon,
a vállad rázkódik az estébe nyuló alkonyon...
Könnyeid ráncok árkán folynak arcodon.
Miért sírsz? Talán az élet-kaspót
egy vihar eltörte és a darabok
lelked szőnyegén hevernek.
De hiszen összerakhatod!
Bár maradt néhány rés, mert egy-két
darabra a sors rálépett és porrá lett.
Olyan kúsza ez az élet, csak sírsz,
úszva a mély folyóban fent és lent,
de vegyél mély lélegzetet és kijutsz a partra,
mint most itt a padon sírva,
letörlöd a könnyeidet s már mosolyogsz,
kérdezed magadtól csodálkozva:
-most miért sírtam?
/BI/
Kép: net
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése