Névnapodon

néha halványodnak a képek,
ködfátyollal takarják a zűrös napok, évek,
mint mikor a heves szél nap elé tolja
a felhőket.

oly régen volt, talán már nem is igaz,
csak a képzeletem játszik,-de ez is vígasz,
aztán hirtelen megjelenik előttem
a mosolyod.


együtt a család, kezünkben felemelt pohár,
névnapodon köszöntünk-soha nem felejtem már,
a cserszegi rizlingből áradt a töretlen
napsugár...

e napon, -most, hogy erre gondolok,
nem haványak a színek, a fátyol eloszlott,
tudom, a titokzatos Valaholban Te is látod
a szivárványt.
/BI/

Kép: Net