becsapódik a tölgyajtó,
a hőség kint maradt,
az esti sötétség
átvette az uralmat.
Testem solárlámpái
a nappal összekuporgatott
energiákkal
alig észrevehetően
világítanak,
s a fénytől szorongató félelmeim
elszállnak.
Gyúlékony szívem lázát
vízes rongyba burkolva csillapítom,
alszom, félig ébren
álomadta homályos térben
ebben a pislákoló mű-fényben...
/BI/
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése