de jó lenne most a Bükkbe'!
Mert a lombok árnyat adnak,
átszűrik a sugarakat...
Egy rőtszőrű őz a fa mögött
lesi,-ni-ni, ki jön ott?
A távolban egy madárka
hangja rikolt a világba,
lépteim reccsenő neszét
magába zárja az avar,
nem űz el innen engem
sem zápor, sem zivatar.
Létem csodája vagy természet,
-bár természeted szeszélyes,
hol tüzet okádsz, halálost,
hol hűsen ölelsz, mint most.
Minden évben megtérek hozzád,
ha lelkem pihenni vágy,
megyek, mint hívők a templomba,
kapaszkodom a sziklákba,
hegyed alján bükkfák között
bújócskázik a múlt idő,
felettem egy szirti sas száll,
csőrében prédaként a jövő...
Bartha Ilona
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése