Emlékszem, mikor a pince lépcsőjén ülve átfogtad a vállam,
álmom volt, így élünk, halunk együtt egyszer napnyugtában,
de az EGYÜTT és EGYSZER eltűnt egy véres kórházi ágyon,
s most múltbéli képeket tapogatva egyedül bolyongok e világon...
Ha érzem, ideje jő,e képekből máglyát rakok és elégetem,
füstje megrendült hitemmel Isten előtt szétfoszlik az égben..
Bartha Ilona
Kép: Google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése