·
Lenyugvóban már a nap
sugarai ezüstben játszanak
sötét csikok közé vegyülve
megszűnik a fény,árnyékol az este
Alszik már minden
de a vágy feléledt
tüzes tánccal dobbant
vadul szikrázva lobbant.
Álmatlan éjeken
láztól remegő testem,mint hajdanán
tűzben égett remegve
mint ifjú korom hajnalán.
Karnyújtásnyira voltam tőled
ölelni hivó karod kitártad
vártad,hogy hozzád simuljak
régen vágyott meleg ölelésbe.
De én gyáva voltam,féltem
késő van,véltem
mögöttünk egy vággyal teli élet
és most mégis fellázadt a lélek.
Nem lehet,létezhet-e még
hogy hosszú évek vágya, szivünkbe zárva
feléled egyszer egy mámoros estén
s perzselve elborit a láza,
Nem hittem már e kései szerelemben
bánatos sóhajjal szállt el belőlem
lakattal lezárva újra a szivemben
maradt örök időkre beteljesületlen.
Bartha Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése