2017. január 19., csütörtök

A csend beszél..
A csend beszél halkan,
a felszin nyugodt,
mint sima viztükör,
mikor a lenyugvó nap
tündököl.
De mélyben lent morajlik
kitörni készülő vulkán,
ha szikrát kap robban,
tűzszájából lezúduló
ömlő lávafolyamként
sodor mindent
mi útjába akad.
Mérges gázfelhőként
alászállva elterül,
hamu esővé hevül,
néha még köpdös,
aztán csendesül,
a felperzselt táj
nyugtalan álommá szelidül.
A vulkán kialszik,ellankad,
mint az indulat és a szó,
valahol elakad..

Bartha Ilona
Kép: Net

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése