kizártam minden nyugtalanítót,
a külvilág most megszűnt számomra létezni,
nem akarok már senkitől és semmitől félni.
Hosszú volt az év, nyűgökkel teli,
szeretnék kicsit magamba merülni,
várakozni halvány gyertyafényben,
lebegni fenyőillattal teli légben...
Eltöltenek a remény apró cseppjei,
mint az ablakomra fagyott jégvirág csipkéi.
Ha jössz, halkan kopogtass,
s én tudni fogom, hogy te vagy,
összabújunk, meghitten várjuk az ünnepeket,
s amíg élek, nem hagyom, hogy kihüljön
bennünk a szeretet...
Bartha Ilona
Kép: net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése