Nem hiszem, hogy alkalmas lennék a feladatra,
nekem lassan már ninden rámegy az agyamra,
testem, lelkem nem ruganyos, mint az új féder,
az idő lőcsébe kapaszkodva súlyként húz a teher,
a gondokat magam rendezem le, itt belül,
érvelek oda-vissza, megoldom, ahogy sikerül...
Jó lenne, ha egészséges vitáknak lenne helye,
mert szerintem az érvelés nem más, mint gondolatcsere,
de kérdezem én, ki kiváncsi a mi véleményünkre,
a miénkre, öregekére, kiknek tapasztalataiból
könyvet lehetne írni,
de az érvelés csak egy legyintés,
-nem tudnak ezek mást, csak sírni..
Egy versedben írtad barátom, ne menjetek el, mert
veletek, Ratkó nemzedék, kihal az őszinte, igaz ember...
De kérdezted azt is, hol vannak a gyerekek?
Ne csodálkozz, hogy hiába buzdítunk, -anyák, szüljetek!
A gyerek ma már, mint annyi minden más, csak hitelforrás,
fogyatkozunk, s kérdés, hová tűnik majd
e szép, ős magyar nemzet ?
Nem értek a politikához, csak a hatásait érzem,
említhetném a barátságokat, melyeket hosszú évek edzettek,
mégis megrendültek, széttörtek, mert felülkerekedtek az érdekek...
Nem folytatom, bár tudom, nem mindenki ért velem egyet,
magunk ásta sánc mögé bújva merev a tekintet,
ok-feltárásnak, irányadónak jók az érvek
de csak akkor, ha eredményeként megoldások születnek..
B Ilona Tóthné
Kép:Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése