Nem értem, miért

(sanzon)

lépteim koppannak a repülőtér kövén,
zúgó hangok törik ketté estém,
gyermekeim utaznak, új hazát keresve,
hol élni lehet, reményeket nem vesztve...

nem értem én, miért van ez,
munkával telt el az egész élet,
mégis a "nincs" ordít bennem,
s búcsúznom kell tőled, gyermekem.

egy nagyot kirándulunk, mama,
aztán jövünk majd hozzád, haza,
unokám hevesen átölelt, óh,hogy' felejteném,
mert nem tudom, akkor leszek-e még...

nem értem, mégis miért van ez,
munkával telt el az egész élet,
hiába próbáltam mindent megadni,
s most mit érzek, tőlem nem kérdi senki.

könny csorog arcomon, nézem a fénylő acélsast,
amint más hazába repíti fiamat,
eltűnt már a bárányfelhők között,
s mint fájó szerelemben,szívembe
álmatlan magány költözött...

nem értem, miért van ez,
munkával telt el az egész élet...

B Ilona Tóthné
Kép: Net