Manapaság már csak úgy jellemezzük a napszakokat, hogy reggel, délben és este, néha hozzá teszzük pontosítva délelőtt vagy délután. Enyire egyszerűen és semmitmondóan, de volt idő az 1700-as években, amikor a pásztorok egy napot számtalan gyönyörű jelzővel illettek. Ezen szavakat hallva vagy olvasva szinte azonnak színekkel együtt látjuk magunk előtt az órákat.
"Hajnalban először dereng vagy megtetszik, azután szűkül a hajnal, utána hajnalodik vagy világosodik, majd virrad, utána hajnal hasad. Azután feljön, majd felsúddul a nap, később fahegybe ér, majd delelőre áll. Délután hanyatlik a nap, azután esteledik vagy alkonyodik, majd lemegy a nap, s jő az esthajnal, utána öregeste lesz, végül beáll az éjszaka. A napot tréfásan tarhonyaszárító-csillagnak nevezték."
Pár feledésbe merült szép magyar szó, betűrendbe szedve értelmezve:
Akoljáték: páros pásztorjáték. A gyepszínkét mélyedés készül. Kinyitott bicskájukat a játékosok magasba dobták úgy, hogy az a saját gödrükbe essen. Ha nyelével ért az "akolba" tizet, ha hegyével ötvenet, ha oldalával egyet jelentett. Többszöri ismétlés után, akinek nagyobb száma lett az lett a nyertes. A vesztesnek szaladnia kellett s, ha a másik botjával eltalálta, a játékot ő kezdhette.
Ábellálódik: ráérő idejében nézelődik, bámészkodik.
Árvagané: a legelőn a jószág álltal elhullajtott száraz gané, amivel télen tüzifa híján tüzeltek.
Bagófüles csizma: azt a csizmát nevezték így , amelyiknek a szárán elől bagófülhöz hasonlólekanyarítás van. Ilyenek voltak a régi magyar csizmák.
Bazsalgat: kémlelget, leskelődik.
Becskérez: becsülget, az értékét akarta megtudni valaminek.
Belekandít: bekémlel, beletekint.
Beleragaszt: megfogja a kutya, a pásztorok kutyájukat jellemezték így amikor elkapott valakit vagy valamit.
Bercel: erdős hely.
Bevastagodik: jóllakik a jószág.
Bitófa: a pásztorcserény vagy csárda elé leásott kb 3 m magas szegletes oszlop, ehhez kötötté a vendégpásztorok a lovaikat.
Boroskobak: lopótökszerű, de keményebb bortartóedény.
Budártűz: szőlőzsendülés idején a szőlőpásztorok által gyújtott tűz.
Bufándli vagy pufándli: a nők derekára kapcsolt korpával bélelt, kemény vászon, hogy "derékban vállas legyen" a viselője.
Buszma: szótlan, kevésbeszédű.
Cakompak: juhászok felszerelése, tárgyai.
Cenzár: alkusz.
Céh: betyáremberek szövetségének tréfás elnevezése.
Címerfa: pásztorcserény elé állított hosszú, egyenes gömbfa, alátett cöveklépcsőkkel. Erre másztak fel a pásztorok, hogy messze láthassanak róla, tetejébe nyúlvessző-bokrétát vagy árvalányhajat tűztek.
Csaszmat: az ökrész béres tréfás neve, mert az ökörszekér mellett lépkedve csizmáját egymáshoz "cseszi, csaszmatolja".
Csásszem: bal szem.
Csáva: krumplival vagy korpával föleresztett híg, főtt sertés eledel.
Cselefendi: mások beszédébe beleszóló, belekotnyeleskedő.
Csobolyó: 5-10 literes víztároló edény.
Csollák: kancsal.
Csomoros: bütykös jegenyefa.
Csülökre áll: támadásra készen.
Daku vagy dakuködmön: rövid, szőrös bőrből készült téli felöltő.
Degeszködik: a pipában a füst..ha rágyújtanak a pipa füst a kupakot nyomja fölfelé.
Dögrovás: az a rovás pálca, amire az elhullott állatokat vésték.
Dudaszájú ing: kissé bőujjú ing, az ujja nem gombolódik.
Dudva: takarmányhulladék.
Dücski: fejőjuhász tréfásan, ugyanis fejés közben dücsköli a birka tőgyét.
Egykerék suba: 10-16 db ürüből készült suba, amit ha leterítenek a földre egész kőrt formál.
Egykutyás: kis vagyonú.
Elárnyékol: elcseni a birkát, ha az a barmok árnyékába húzódik.
Elfüstöl: elmenekül.
Elhullároz: kissebb csoportokban lassan legelni indul a nyáj.
Eloltja a gyertyáját: megöli, agyonveri.
Elrivogat: elijesztget.
Elsusol: huncutul eldug valamit.
Esztrenga: léckerítéssel körülvett terület a tanya közelében, fejés idején ide rekesztették el a fejős birkát.
Farkassötétje: az estjanal utáni első félóra, amikor borús időben a legsötétebb van.
Felbokráncsol: a bográcsba darabolja a húst.
Felmelegszik: bort iszik.
Felolvassa: megszámlálja.
Feldúsul a nap: felkel a nap.
Felsuvad a nap: a napfelkelte utáni idő amikor már majdnem fahegybe ér.
Félcsipejű paraszt: kis vagyonú.
Félfölöstökömön az idő: mikor már kezdődik, de még nem érkezik el a früstök ideje.
Félre áll: betyár lesz.
Fényesebbszemű: szemfüles.
Férjhez ad: túlad a lopott lovon.
Fordított táska: bográcsban zsírosan főzött köleskása, ami ha megfőtt a bográcsban megfordíthatják.
Fölkezel:elszegődik.
Fúróval ültetett bajuszú: ritka bajuszú.
Gaga: akadozva beszélő.
Gamós: juhászbot másik neve.
Gatyásfinánc: útonálló, betyárkodó ember.
Gazat vet a történetekre: hallgat róla.
Göböly: felhízlalndó szarvasmarha.
Hajlottidejű: öreg.
Hancsikol: mezsgyét készít.
Hasít: dalol.
Hátamögé teríti a szűrt: bujdosóvá vagy betyárrá válik.
Horgos: kampós juhászbot, somfából.
Hosszúkezű: lopós.
Huja: ebédre hívogató eszköz. Kézszár hosszú rúd végére kötött szalmacsóva, a főző egy dombra szúrta le, hogy messziről láthassák kész az ebéd.
Járás: legelőterület.
Kabak: bor vagy só tartásra alkalmas erre a célra termesztett tök.
Kacafántos idő: esőre hajló idő.
Kakukferkó: szótlan.
Kappanbőr: suba tréfásan.
Karcagi lejtőst jár: akit vallatáskor ütlegelnek.
Katonafolt vagy pócalék: a nadrág mindkét szárán térdnél, oldalt kívülről elhelyezett betét, amitől a láb egyenesnek látszott.
Kehfurt-leves: köménymagos leves.
Keresztnyűgbe kerül: aki másik emberrel haragba kerül.
Keszőce: régi étel, szilvalekvárba kevert, darabolt zöldpaprika.
Kiböggyent: elszólja magát, elárul valamit ha nem is akarja.
Kihúzós: fösvény.
Kikapja a nyargalót: elverik.
Kikurvanyázott: kihímzett.
Kismandli: mellény.
Kiszínel: kiválogatja a jószág javát.
Komendál: ajánl.
Komiszjószág: pásztorok által titkon őrzött jószág.
Kopolya: kisebb hirtelen mély víz.
Köblös: melles.
Ködmenes nyár: hűvös nyár.
Krampog: károg.
Labahajas: akinek a haja vállig ér.
Lajbi: mellény.
Lóra ül: betyárrá lesz.
Magagyüttjános: idegenből szakadt, egyedülálló.
Mazurrá lesz: elszegényedik.
Megabrakol: elver.
Meghasogat: tövéről hegyre megtárgyal valamit.
Megkapkodtat: kutyával megmarat valakit.
Menyecskeszemű csillag: fényes csillag.
Mustrafalka: kiselejtezett juhok.
Nagydóka: vastag télikabát.
Nyargaló: az üldözőnek járó hajtópénz.
Nyenyere: tekerőmuzsika.
Nyomorútt: a kenyér, ha rosszul munkálják ki a lisztet.
Ördögbocskor: eleje-hátulja egyforma bocskor, ha ilyet húzott a lábára valaki nem lehetett tudni jön-e vagy megy-e.
Öregeste: a besötétedés utáni idő.
Patalléroz: lovagol
Pipiske: búbos pacsirta
Poszogó: a juhász tréfás neve
Pörnyevágó: a kisbojtár tréfás neve.
Pötyke: díszes, cifra.
Prófuc: börtönálló tiszt.
Pupák: szótlan.
Remonda: honvédség által vásárolt ló.
Rivogat: elijeszt.
Rovás: jószágszámot és a bélyegjegyet mutató pálca.
Seprőtollbajuszú: nagy bajuszú.
Sihenc: fiatal legény.
Sósgurgulya: a Só elhelyezésére szolgáló fából faragott kerek fadoboz.
Sullogó: a puszták detektívje, a pásztorok a tolvajok és a vármegye embereinek is kémkedett.
Suprikált vagy szávonyás: az ingujj vagy gatyaszár aljából kilógó fonalból több szálat kihúznak és abból lyukacsokat hímeznek.
Sügely: bozótos.
Szájbér: legeltetési díj.
Szájra-markos: igen beszédes.
Szelek jelzői: anváról fúj=keletről fúj, ártalamas szél, barátságtalan szél, bogdány=neki-neki lóduló, dudáló szél, dúdoló szél, fütyülő szél, garabonciás szél, kínlódo szél, kelletlen szél, lehűlő szél, nyavalygó szél, pipafüstöt félresodró szél, szélzsák, vágtató szél, zamandas vagy zivataros szél.
Szemmeltartásban van: a leány vagy legény akik megtetszenek egymásnak.
Szóbeli ember: akit hírba hoznak.
Szörködzik: valahova odatelepszik.
Tahó: pápista.
Tanyahasú: kövér
Terő: teher.
Tokos: osztrák katona.
Totya: széles fenekű cserépedény.
Tőkés-atyafiasság: rokonságegyüttese gyerekekkel együtt.
Vadlúdhátú: kissé hajlított hátú.
Vesés: erős széles férfi vagy nő.
Végigüres: igen vékony férfi vagy nő.
Zakatol: békétlenkedik, perlekedik.
Zivatarpaprikás: gombapaprikás.
Zsindölszöghajú: durva, fölfelé álló hajú.
/ Net/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése