2016. június 13., hétfő

HANGOK


Van, ami megfoghatatlan...
Egy hang, egy rezdülés az arcon,
egy mágikus tekintet,
-csak nézed és nem érted,
hogyan jön a testből a zuhatag,
a víz csobbanása s a dallam.
Magas szírteken süvölt a szél,
a kép egy ős indiánról regél,
ki ott áll a szikla csúcsán,
a hang feltör, már ott száll
a felhők alján, majd a lesikló víz
mélybe rántja,
s a kéz, mint madár a víz fölött
ott repdes a kitörő hangok között...
Aztán elhalkul minden
s én arra gondolok,
ember, te vagy az Isten...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése