Szonett 36./2012.05.23
Ilona Bartha Tóth
Hegymászók
Olyan magasan van a csúcs, égig ér,
Odafenn felhőkbe kapaszkodnak
A hegymászók, kik köteleken lógnak,
Cél a csúcs,melyet Isten lába elér.
Ilona Bartha Tóth
Hegymászók
Olyan magasan van a csúcs, égig ér,
Odafenn felhőkbe kapaszkodnak
A hegymászók, kik köteleken lógnak,
Cél a csúcs,melyet Isten lába elér.
Az ember mindig hóditani akar,
A ritka levegőben zihálnak,
De ők csak egyre, kimerülten másznak,
Sűrű ködben, a hó mindent betakar.
Ujjuk görcsöl a sziklarepedésben,
Ég és föld között lebegnek a térben
Láb nem inoghat, kötél nem szakadhat..
Mikor felérnek, kitűzik a zászlót,
Megérte, érzik,megmászni az ormot
Mit látnak, Isten szebb látványt nem adhat..
A ritka levegőben zihálnak,
De ők csak egyre, kimerülten másznak,
Sűrű ködben, a hó mindent betakar.
Ujjuk görcsöl a sziklarepedésben,
Ég és föld között lebegnek a térben
Láb nem inoghat, kötél nem szakadhat..
Mikor felérnek, kitűzik a zászlót,
Megérte, érzik,megmászni az ormot
Mit látnak, Isten szebb látványt nem adhat..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése