oly jó lenne még
látni téged és ülni
a napsütésben
cseresznyefa illatban
nyári délután
most virágoznak
a cseresznyefák és te
olyan messze vagy
feloldva ég kékjében
-hófödte fehér hegycsúcs
hiányod léket
vájt szívemben örökre
próbálom az űrt
másokat is szeretve
kitölteni, de nem megy
mert a távoli
hegytetőn örök a hó
legyen bár tavasz
izzó napfény ragyogó
nem olvad fel sohasem
egy másik nyárban
mikor a rózsák nyílnak
a kék felhőkről
lenézve suttogjuk el:
szép volt az élet ott lent
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése