az út szélén a jegenyék,
sudár életük kettétört.
Dús lombjai valamikor
süvöltő szeleket öleltek,
s harmatot ittak hajnalkor,
helyüket most fű díszíti,
s árválkodik néhány kereszt,
az elmúlás szemtanúi...
Ott jártamkor hajamba kap
s cibálja a hideg szellő,
mint rossz nebulót,
ki egyest kap,
engem büntet a zord idő...
Aki most született, már csak
hallani fogja a mesét,
valamikor itt őrt álltak
égig érő sudár jegenyék..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése