A LAZAC

Sárika reggel kiült a teraszra, a kávéját , ha szép idő volt, mindig ott fogyasztotta el.Szívta a virág illattal teli levegőt, most virágzott az orgona és a babér bokor is és az erős, átható illattól szinte megszédült.Boldog volt, hiszen ma anyák napja van és ilyenkor a gyerekek, bárhol is élnek, mindig hazajönnek egy-egy anyai csókra, ölelésre.Egyedül élt, amíg fiatalabb volt, már egy héttel előtte készült a nagy napra, sütött, főzött, de ahogy teltek az évek, egyre jobban elfáradt. Végül a gyerekek megegyeztek, hogy egyikük mindig korábban hazatér és ő készíti el a vasárnapi ebédet. Most Mónikán volt a sor, tegnap telefonált.
- Anyu, holnap megyek, meglepetés ebédet készítek!
Sárika tűnődött, vajon mi lesz a meglepetés.
Mikor Mónika megérkezett, kitett az asztalra egy csodálatos vörös lazacot.
-A mai ünnepi ebéd-mondta és neki is kezdett a szeletelésnek. Sárika nagyon meghatódott,emlékezett rá, mikor egyszer a férje is szintén lazacot hozott és mennyire örültek a gyerekek.
Míg Mónika a konyhában foglalatoskodott, Sárika felemás gondolatokkal a szobában tűnődött. Nem akarta, hogy a lánya észrevegye tétovaságát. Anyák napja van és ő boldog, hogy ilyen szerető gyermekei vannak.
Csak hát az a lazac!...

Nemrégen pont a lazacok életéről látott egy filmet a TV-ben. A lazac a halak királya, vagy királynője?!
Szívszorongva nézte, amint a kis lazacok vidáman úszkálnak a tengerben, ott töltik az "ifjúságukat", aztán a szerencsések, melyek elkerülték a nagyhalak örökké éhes , hatalmas száját és megmaradtak, "felnőtté" érve valami megmagyarázhatatlan ösztöntől vezérelve visszatérnek a folyóba, ahol születtek és ahol ők is új életet adnak.
De az az út, visszafelé! Sodrással szemben! Fantasztikus, hogy mire képesek ezek a csodálatos lények, mekkora erő, kitartás, küzdelem révén érkeznek haza, számtalan akadályt leküzdve. Hányszor nekirugaszkodtak a zuhatagoknak, ha az ugrást elvétették, öntudatukat vesztve zuhantak alá, majd újra-és újra ugrottak.Sokuk az ívásra összegyűlt medvék áldozatai lesznek, akik villogó tekintettel lesték áldozataikat, a partmenti fákon keselyűk rikácsoltak...
Aztán,amikor a sikeres lazacok végre megérkeztek a szülőhelyükre, az ikrákat lerakták és a kimerültségtől elpusztultak. Igen, a lazacok királyok!

Sárika erre gondolt és könny szökött a szemébe. A lazac sorsában a sajátját látta,asszonysorsa sok küzdelmét, keservét, örömét, az újrakezdéseket, a lemondásokat.
Mégis, mikor az ünnepi asztalnál együtt volt a család, élvezettel ebédeltek, közben a gyerekek "csiviteltek", kérdezgették egymást, majd ebéd után vidáman beszélgettek, azt gondolta, megérte és semmiért, senkiért nem cserélné el az életét.A fényképen meghatódva, fényes szemmel ölelte át gyermekeit...

B Ilona Tóthné
Kép: n

et