de ne hidd, hogy ezzel valami változott,
a kevély idő nem hagyja legyűrni magát,
s a lomha kerék egyre forog tovább...
Ünnepek múltával kevesebb lesz a mosoly,
kezdődik előröl a ránk erőszakolt téboly,
futás a létért, a megélhetésért,
s a visszahúzódó kevéske örömért.
Nincs idő elemezni a mit,-miérteket,
erőnket emészti megélni a napi létet,
ma még lebegünk a remény hintáján,
jobb lesz ez az év, mint az előző,-talán...
Hulljon le rólunk a közömbösség álarca,
együtt, egymásért-lehetne korunk jelszava,
jó lenne, ha nem félnénk, mit hoz a holnap,
s örökre elvinné a sok rosszat a tegnap...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése