korcsolyázik a szerelem,
kúsza karcokat huzogat,
vén arcomra mély ráncokat.
Hajdan a Pece patakban
-mint csikók a tág pusztában-
úgy róttuk a jégköröket,
s rugdaltunk jeges rögöket.
Lecsúszkáltunk az Avasról,
szánkónk lesiklott a dombról,
ruhánk ránkfagyott estére,
teáztunk tél örömére...
Az idő már behavazott,
hajamra fehér dér fagyott,
jégvirág az ablakomon,
olvadt szírma az arcomon.
De nézd csak, a havas kertben,
madarak az etetőben
csipegetik a magokat,
szárnyukra veszik a fagyokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése