köd kapaszkodott a fénytelen tájba,
kora délutáni sötétség homályában lapozgatok
letűnt decemberek hóval borított albumában.
Lakásomban nappali lámpafény ingadozik,
szívemben derűtlen ünnepi készülődés,
ebédlőmben csak az ősi rézmozsár fénylik,
s már csak szokásból tölt el várakozás..
Talán majd este, ha begyújtok a kandallóba,
a tűz ropogása elnyomja a kinti varjak károgását,
s fényénél felidéződik a rég volt karácsonyok hangulata,
belopozik csöndem jelenébe, feledtetve a sötét varázst..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése