(idő szántotta agytekervények berkeiben),
várni fogsz, ha majd egyszer elmegyek?
Ahol vagy, ott már nincs
tél, ősz és nyár,
de tavasz igen,-hiszem,
mert valahol örök az állandóság...
Itt most az őszi napsugár simogat,
elringat és borzolja az ideget,
hajamba csempészett egy levelet,
talán tőled egy kései üzenet...
Őszben őszült már a várakozásom,
siettetném az időt,
mert olyan ingatag az élet.
Mégis, mégis, mikor a nap ragyog,
úgy érzem, még jó helyen vagyok.
Nyílnak még bimbók a rózsáimon,
a legszebbet neked tartogatom...
B Ilona Tóthné
Kép: saját
Gyula Halyas, Rózsa Papp, Steph McCrieff és további 15 ember kedveli ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése