Tavasz bontja virágos vásznait,
fűszálak közt tücskök muzsikálnak,
magok isszák síró tél könnyeit,
fák bimbóin szorgos méhek dongnak.
Nyári tűz, csónakban ring a szerelem,
nádak sóhajába rikolt a rigó,
izzadtság csorog a fülledt melegben,
fejet hajt a sárga napraforgó,
Őszi ködben vész el a táj, színes
vadszőlőlevél keringve alászáll,
tél fehér uralma jő, ő nem vétkes,
forog a kerék, az idő nem áll...
Lesz-e még nyár és ősz nekem, s telet
kerget-e tavasz, óh, jaj, ki mondja meg?
B Ilona Tóthné
Kép: Net
ÉVSZAKOK
Bartha Ilona
Képek: Saját
Képek: Saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése