idő-deformálta emlékkavicsokon,
melyek sziklák voltak egykoron
s nem homlokráncokon sikló
letört darabok.. A fényeket elhagytam, fiatal
hajtásokat simogatnak, de a lélek
útvesztőibe néha betévednek
s láthatatlan zugokban rezdülnek,
majd más vidékre költöznek,
hol nem a megtört bölcs csönd honol,
hanem a féktelen ifjúság,
aki még nem tudja, merre s hová lohol...
László Iván Herszényi, Ágnes Kuthiné Juriss, Magdolna Kato és további 13 ember kedveli ezt.
B Ilona Tóthné
Kép: net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése