2015. június 18., csütörtök

VALAHOL

valahol egy vadregényes tájon,
hol vadrózsák virítanak
belépésre csábít egy vaskapu,
rajta vasvirágok nyílnak,
vadszőlő fut a vakolaton,
muskátli virít a vakablakon,
viola illatot sóhajt a kert,

vándor felhő vándorútra kelt,
várok valakit valameddig,
ki jön valahonnan valamikor,
s ványadt világom kiviláglik,
fagyott vérem helyett vénámban
majd frissült vér vágtázik..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése