oly sok éve velem csak az élet táncol,
a hajam is fehér lett, arcomra ránc szaladt,
lábam a porból lett süppedő sárba ragadt.
De nem sírok, lassan a bánat is elhagy,
te nem ott lent, hanem az égi térben vagy.
Hogy' mondjam el, mennyire hiányzol,
engem a vajúdó sors még magához láncol,
sírhatnék a világ dolgain, mások nyomorán,
kik a lét szélén lebegnek, légyként pók hálóján,
de mint kóbor, kivert kutya az út szélén,
élek nélküled egyedül, létem peremén...
B Ilona Tóthné
Kép: Internet
Viola Farkas, Zsuzsa Várkonyi, Joli Szep és további 24 ember kedveli ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése