IGAZI KÖLTŐ (Szókincstanya)

Az igazi költő még meg sem született,
de vérében már lüktetett a költészet...
Árnyból szőtt lelke ott bolyongott este
fenyvesek fölött ragyogva, könnybe veszve,
vagy ült a Duna parton csendesen, merengve,
rég nem látott anyját mily szavakkal köszöntse.
S az alföldi rónaság nagy szülötte, a lángoló,
ifjú szívvel népünk szabadságáért harcoló,
ki nem akart ágyban, párnák közt halni meg,
verseit olvasva örök időkre e kis nép megremeg.
Volt, ki csak álmodozhatott az otthonról
a szöges dróttal beszegett tölgyfa kerítés mögött,
miközben Párizsba az ősz halkan beszökött,
s már vénülő szemmel őrizte a szemem...
Igazi költő? Óh, sorolhatnám még végtelen,
örök példáink ők s én meg sem kísérlem a méltatást,
 gyér szótáramban nem találok szavakat, csak buzdítást.
Figyelmesen olvasni, tanulni tőlük nemzedékeken át,
mert az igaz költő mindig őszinte, szava múltról, jelenről,
a világról, titkokról, szépségről és szabadságról kiált..

Versemben Tóth Árpád, József Attila, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós
és Ady Endre költeményeiből használtam fel verscímeket és idézeteket.

B Ilona Tóthné