ÁRAMSZÜNET

Ilonkáék falujában reggel 8 h-tól 17 h-ig áramszünet volt. Beharangozták ezt már egy héttel előtte és bár Ilonka a naptárába is felírta, bokros teendői mellett erről teljesen elfelejtkezett.
Ez a nap is úgy kezdődött, mint máskor. Miután Ilonka rossz alvó volt, éjjel felkelt olyan 3 óra körül, kicsit olvasgatott, aztán újabb kísérletet tett az alvásra. Ilyenkor minden eszébe jut, gondolataiban rendezgeti a másnapra tervezett dolgokat, ami már elég monotonná, mondhatnám unalmassá vált, így jó esélye volt arra, hogy az éjszaka hátralévő óráiban mély álomba merüljön, természetesen hajnali fél kilencig, minimum.

Ébredés után próbálja összekaparni magát, kóvályogva, kinyitja az ajtót a méltatlankodó kutyának, ugyanis az egyáltalán nincs tekintettel Ilonka reggeli összetört állapotára, majd következik a derékegyengetés a szobaajtó felső tokjába kapaszkodva. Ez rizikós művelet, mert ha a kéz megcsúszik, a vége  szőnyeg kóstolás lesz, dupla derékfájással.
Mikor már elég fittnek érzi magát, automatikus mozdulatokkal egy pohárba kiönti az este lefőzött kávét-mindig így tesz, mert a reggeli órákban képtelen a kávéfőzéssel bajlódni,-aztán irány a mikró, mert a kávé úgy jó, ha forró.De ma ez nem működött, ekkor villant fel előtte az áramszünet. Nem baj, a kávét megmelegítette a gázon, majd kiment a kertbe és madárcsicsergést hallgatva a virágzó gyümölcsfa alatti padon élvezettel elszürcsölgette a nap folytatásához nélkülözhetetlen erősítőt. A kutya is nagyon boldog ilyenkor, körbe ellenőrzi a kertet, majd megnyugodva "megöntözi" a fákat, bokrokat, aztán az utolsó kortyoknál az orrával bökdösi a gazdit, figyelmeztetve, hogy várja a reggelit. Az idillnek vége, vissza a konyhába, reggeli készítés, újra a mikró és ismét a némaság, hiszen áramszünet van.Marad a májaskenyér, miközben a kenyeret kenegeti, gondolta, meghallgatja a rádióban a híreket, persze, a rádió sem működött.Aztán telefonálni akart, érdeklődni, hogy másnál is ilyen áldatlan állapotok vannak-e, de a telefon is süket volt.

Az ember ilyenkor jön rá, hogy a kis hétköznapi dolgai milyen reflexszerűvé válnak. A mikró, a rádió, Tv és egyéb műszaki kütyük milyen természetessé lettek életünkben, szinte észre sem vesszük, csak amikor valami miatt nem működnek. Még jó, hogy a porszívózás nem lett mára beütemezve...

Szegény anyám.merengett Ilonka,-hogy tudott három gyereket felnevelni e nélkülözhetetlen szerkezetek hiányában? Emlékszem, már középiskolás lehettem, mikor apám megvette az első TV-t, a Tavaszt, az utcában elsőként. No, akkor jó ideig a nagyszobánk esténként moziteremmé alakult, jöttek a szomszédok, mindenkinek meg volt a helye. Nem hogy mikro, de gáz sem volt még akkor, pedig már gyümölcsözni kezdett a szovjet-magyar barátság...

Ma nagy elhatározást tettem. Emléknappá nyilvánítom a mai napot anyám tiszteletére, mikro-nap néven.Miért is ne, hiszen már mindennek van napja és ha másnak nem is, nekem ez a nap különösen fontos lett. Az emlékezés napja arra az időkre, amikor még nem volt mikro, Tv, számítógép.
Ezen a napon soha nem fogom használni ezeket a szerkentyűket,-kivéve a számítógépet, már ha lesz áram...

B Ilona Tóthné