Üres pad áll a virágzó fák alatt,
körüllengi a tavasz dús illata.,
a pad ülőkéje mohos, szúrágta,
koptatta felszinét sok év pirkadat.
Hol vannak a párok, egymást ölelelők?
Mikor szó sem létezett, csak tekintet,
tüzes parázsként izzott a szeretet,
s nem sírtak, elbújtak az eső-felhők..
A pad üres most, áll, mint egy kövület,
de felette méhek gyűjtik a mézet
s éjjel ezüst holdsugarak táncolnak.
Tudom, egyszer ölellek még itt téged,
mint régen,s elhagyod tűnő árny-léted,
amikor a virágszirmok lehullnak..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése