mintha újjászületnék megint
csak nézem, nézem, benne látom létem,
ámulok a csodán nap-nap után,
feledve a hideg, fázós napokat,
szememmel símogatom a szírmokat,
aztán, ha jön a bíborvörös alkonyat
az este szikrázó csillagos ég fényében
megfürdeti a bűvös virágokat..
Izgatottan várom a reggeli harmatot,
ilyenkor érzem, megérem a holnapot..
A szomorúság, gond tőlem búcsúzik,
mikor a cseresznyefa virágzik.
B Ilona Tóthné
Kép: saját
Szép gondolatok - szép szavakba foglalva... Írj még sok ilyet!
VálaszTörlésKöszönöm, Ildi! :)
Törlés