téli estéken, meleg szobában
s mi gyerekek apám ajkán csüngtünk
lámpa fénye vibrált anyám hajában
tekintetéből e pillanatokban
a napi gondok elrebbentek messze
szeretete ránk vetült mosolyábn
szemeink tükre kapocs lett örökre
amikor az asztal körül ültünk
családunk, mint összeforrt kis csapat
beszélgettünk, nevettünk, azt hittük
béke-szigetünk mindig így marad..
akkor kellett volna a boldog időt
megállítani és sziklába faragni
mert soha nem jártuk volna a temetőt
s nem kellene sírok mellett sírni..
B Ilona Tóthné
Kép:net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése