Nem mese

Mostanában olvastam a meseterápiáról. A mese felnőttekre is gyógyító hatással van, évezredek óta hallgatták, erőt adott, mint a népdalok.
Manapság a gyerekeknek mondunk mesét, ők megértik. A mi világunkban mindent racionálisan akarunk megoldani.Ezáltal egyre nő a lelkiproblémákkal küzdő emberek száma, egyre többek mind magányosabbak. A meseterápia segít abban, hogy a teljességet megteremtsük magunkban és felfedezzük magunk körül.
Minden életeseménynek megvan a mesebeli párja. A népmesékben több ezer év emberi tapasztalata, tudása van és azok a mesék, amelyeket az emberi tapasztalat igaznak tartott, fentmaradtak.
Ma mindent átbeszélünk, megbeszélünk, mégis boldogtalanok vagyunk, míg a meshősők nem tépelődnek, hanem cselekszenek.A mesehősők a cselekvésben élnek, megkeresnek, megszabadítanak, legyőznek...Mindenkinek megvan a maga meséje, csak meg kell találni. Az a mi mesénk, amelynek hősével azonosulni tudunk, amely a sorsunkat, problémánkat rejti magában. Energiát nyerünk, ha a mesében lévő szimbólumokat megértjük. A teremtő képzelet és a fantázia ebben segítségünkre van.Ha hallgatunk a megérzéseinkre, félretesszük a racionalitást és elfogadjuk,hogy nem csak az létezik, amit látunk és tudunk, közelebb jutunk a megoldásokhoz.
Természetesen ennek az árát meg kell fizetni, erőfeszítésekre van szükség, küzdeni kell a célért, olyan ösvényen elindulni, amin eddig nem jártunk..

B Ilona Tóthné
Kép: Net