Oh, ti mindennapi asszonyok,
Társaim, testvéreim a sorsban
Mennyi minden terheli vállatok,
Első helyen álltok az emberi sorban.
Munkátok nem látványos, alig észrevehető
Nélkületek mégis a család, az ország
Még a világ sem lenne élhető,
Ti vagytok az erő,a könny és a boldogság.
Ha férfi lennék, leborulnék előttetek,
Két kézzel szórnék rátok szirmokat,
De csak egy vagyok közületek,
Kik másokért olykor félreteszik az álmokat.
Szülés, nevelés, monoton munka
Reggeltől estig, majd az éjszaka
Ad örömet,vagy fáradt, titkolt könnyeket..
Mindennapi asszonyok, áldottak legyetek!
B IlonaTóthné
Bakos Bobe, Zsuzsa Kovács és további 25 ember/2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése