MÁRCIUS 15.

Vezércikk

Március 15. a legnagyobb nemzeti ünnepünk, amely nap minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt.

1848 március 15-én robbant ki a pesti forradalom, mely nyitánya lett Magyarország másféléves szabadság küzdelmének.
A Párizsból induló forradalmi hullám két nap alatt jutott el Bécsből a fiatal radikális értelmiségiekhez (Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Sándor ), akik a Pilvax kávéházban gyültek össze, majd a szerveződő ifjúság lefoglalta Landerer Lajos nyomdáját, innen került ki a követeléseiket összegező Tizenkét pont és Petőfi forradalmi hagvételű verse, a Nemzeti dal, mely szimbóluma lett március 15-ének.
Délután a Nemzeti Múzeumnál már tízezres tömeg előtt Vasvári és Irinyi szónokol, majd kiszabadítják Táncsics Mihályt a budai várbörtönből.
Jókai Mór a Kőszívű ember fiai című regényében így ír erről a napról:
" Amint kilépett egyszerre elkapta a népár, és ragdta magával.De ez egészen más áradat volt, mint amiről ő a szobájába zárkózottan képzelt magának. Nem egy dühöngő vérszomjas csapat, hanem egy örömében őrjöngő tenger fogadta magába.Öreg és ifjú, úr és napszámos, kofák és úrhölgyek, diákok és katonák egy gomolyba keveredve, egymás nyakába borulva, egymást csókolva, sírva, őrjöngve, ordítva, tombolva, rekedtté kiabálva torkaikat a "szabadság" nevével. "Diadal, diadal"-hangzik mindenfelé, röpívek adatnak kézről kézre, egy-egy szónokot felkapnak a légbe, hogy olvassa el a népnek a legújabb fejedelmi határozatot..."

Este a Nemzeti Szinházban a nép kívánságára Erkel Ferenc operáját, a Bánk bánt tűzték műsorra, de a szinházba tóduló lelkes tömeg az előadást mgszakítja, a Himnusz és a szózat eléneklése után Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt.
22.30-kor a Rendre Ügyelő Választmány a városházán két határozatot  szerkeszt, melyek másnap már kinyomatva az egész városban láthatók.

Petőfi Sándor. 1848

Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen
Egy új csillag, vérpiros sugára
Életszínt vet a betegségében
Meghalványult szabadság arcára.

Szent szabadság újabb megváltója
A másodszor sűlyedt embereknek,
Drága élted miljom s miljom ója,
Ne félj, téged nem feszítenek meg

Elbuvék a békesség galambja,
Fészke mélyén turbékolni sem mer,
Háborúnak ölyve csattogtatja
Szárnyait a légben vad örömmel.

Hah, ti gyávák, ti máris remegtek?
Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték...
Hátha mindazok beteljesednek,
Amiket én álmaimban láték!

Eljön, eljön az ítélet napja,
A nagy isten véritéletet tart,
S míg jutalmát jó, rossz meg nem kapja,
Már nyugonni sem fog addig a kard!







http://youtu.be/qu0uzQ25HPA


Ilona B.T.
Kép: Net