Bő termését adta már a föld
kamra polcain üvegbe zárva,
és a kenyéren is ott az áldás.
Most pihenni készül,
a paraszt megkezdte a szántást.
Becsüld a parasztot!
Olyan ő a földnek,
mint gyermeknek az anya,
táplálja,gondozza,
majd álomba ringatja.
Rögös ágyát szántással késziti,
verejtékkel öntözi,
munkájából új élet sarjad.
Most előtte a végtelen határ,
fogja keményen az ekét,
fejét lehajtja,
görnyedt háttal nógatja a lovat,
izmai megfeszülnek.
Egyek ők most,ló és ember.
Az ekevas mélyen belevág a földbe,
nyomukban kifordult rögök és árok,
hol magok élednek majd.
Csak mennek, az izzadtság csorog..
Becsüld a parasztot!
Kisérje áldás e nehéz munkát,
hangozzék az ima:
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma.
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése