néha itt-ott
eltévedt felhő
lovagol az égen
oly derűs minden
fám arany-bíbor
lombjai között
kis cinke cserreg
láthatóan örömtől
repesve repked
talán érzi már
ez őszi ragyogás
csak bevezető akkord
a szél rövidesen
hideg havat hord
addig is ugrál
önfeledten
majd letelepszik
egy ágra
s rám néz
kedvesen
kis toll-farkát
ide-oda rázza
mintha mondaná
jövök még
télen nálad leszek
vendég
e pici madarak
a szívemben
lakoznak
B Ilona Tóthné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése