A modernizálás

Ma kidolgoztam és egyúttal kimérgelődtem magam..Ugyanis a kocsimat műszaki vizsgára kell vinnem és én, mint nő mindjárt nagy pucoválást rendeztem, (porszívózás, lemosás, fényesítés stb.), mert úgy gondolom, egy tetszetős valami már fél siker.Persze, volt egy pici hátsó gondolatom is, mondván, ha a sikkes , fényes karsszérián olajos ujjlenyomatokat találok, akkor biztos, hogy átvizsgálták..
A végén gondoltam, a motor körüli részt is megtekintem, ami nálam művészet.Mármint a motortető felnyitása. Ennek az a módja, hogy belülről egy kart fel kell húzni, akkor a a tető kb. 1cm-t felugrik, utána a kisujjammal ebbe a pici résbe kell nyúlni és ott egy kart meghúzni. Persze, ez a kar műanyagból van, ami mindjárt a kocsi vásárlásakor letört, az ujjam pedig beszorult. De megoldottam! Egy madzaggal remekül helyettesitettem a fogantyút, a kisujjamat pedig egy dróttal, amit mindig magammal hurcoltam, mert nagy szerepet játszott a madzag kipiszkálásában.
Szóval a pucolás végén a megszokott módon próbáltam kinyitni a motorháztetőt, de sehogy nem sikerült, pont most. Ennyit erről, meg a fene fejlett technikáról. Az biztos, hogy minden nap visszasírom a jó öreg, 22 éves japán Suzukimat, de úgy kell nekem, a modernizálásnak ára va!
Pedig erre már egyszer ráfizettem.A nagyanyámtól örökölt stabil hokedlikat kicseréltem csicsás műanyag székekre, és amikor a barátnőm eljött meglátogatni, belevetette magát, mondanom sem kell, a szék négy lába négyfelé csúszott, középen pedig a földön a barátnőm csodálkozó tekintete. Azóta nem látogatott meg..