SZÉLJÁRTA UTAKON

B Ilona Tóthné

Széljárta utakon csatangolok a semmibe,
virágillat, útszéli lapuk alján megbúvó pereszke,
a domboldalról levelek gurulnak pörögve,
lent, a mezőkről ide hallik a tücsökzene.

Talán a szél tudja egyedül, utam hová vezet,
az elnyűtt világból kifelé, vagy befelé menet ?
Most a szellő járta táj virágzó, élő.
Lehet, hogy ez lesz majd a múltidő?

Csak a szél mardosta sziklák maradnak,
hová a megmaradtak elzarándokolnak,
a kopár táj ölelkezik majd a végtelennel,
s a semmi kongó üvöltését a szél viszi el..

Nem lesz nappal és éjszaka, csak sötétség,
kövek és sziklák maradnak, végtelen mélység.
Kérdezem a szelet, más bolygón lesz helyem?
Vagy az űr porában keringek szüntelen?

Uram add, hogy ne igy legyen!

Kép: Net

Nép Ágnes, Piroska Erika Polyák, Péter Jánosné Marika és további 25 ember kedveli ezt.