BOLYONGÓ LÉLEK

11. szójáték
/bársony, galamb, ég, puszta, lélek/



óh, bárcsak ne lenne
szavam pusztába
mormolt szó
s a lélek ne lenne
örökké bolyongó

bársonyos ég helyett
ne felhők gyülnének
bánatos fejem felett
s a hangod se hallanám
mikor susognak a nádak
és szél korbácsolja a fákat
s ne kőszoborként állnék
és várnék örökké rád
de itt lennél velem
fognád a kezem
mint valamikor régen
amikor még voltál
s szerelmesen
a fülembe súgtál
fejemre most békés
galambok szállnak
s vidáman turbékolnak

az egyik talán Te vagy..

Kép: Net