áztat az eső és néha a villám odacsap,
de kétoldalt óvnak az ősi vigyázó sziklafalak
utamon apró kavicsok roppannak a talpam alatt..
Sziklatetőn karcsú, magas fenyők vigyázban állnak őrt,
koronájuk kék égen úszó felhők közt utat tört.,
Átjutva az alagúton érzem, valaki fogja a kezem..
Ilona Bartha Tóth
Kép: saját
A versed szép,és külön öröm hogy kedves megunhatatlan Lillafüredem szolgál témául,és illusztrációul.
VálaszTörlésHa Miskolci vagy külön szeretettel üdvözöllek.
Kolumbán Jenő
Köszönöm!:) Miskolci születésű vagyok, a gyermek-és fél felnőttkoromat ott töltöttem, amig a z élet odébb nem sodort.De Lillafüredet még ma is minden évben többször felkeresem, imádom és a Bükk és környéke marad örökké számomra a HELY..
Törlés