nem jött még fel a Hold,
jégkristályok nyilnak
ég zendül,felhő feketül
zengő jégzivatarban
ropog jégvirág szirma
ablakomon
messze a távoli térben
millió szétszórt csillag
egymástól távol, árván
oldaná magányát a
sötét, jeges űrben
esti alkonyon
lassú ütemben
monoton kopogás,
fájdalmas, vergődő
szivdobbanás,
hol van, ki meghallja
fényéveken át
üzen a lélek
néma sikoly a
csendben
szoba falán
tört sugár
rebben
Ilona Bartha Tóth
Kép:saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése