A szántó-vető ember
2013. január 30.
Józsi bá' talán az első és utolsó ember volt a faluban, aki még lovakkal szántott.
Mikor idekerültem és megvettem a kis kertet, lelki szemeim előtt megjelent a sok gyönyörű zöldség, paprika, paradicsom, dúsan termő gyümölcsfák.
Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ehhez előbb a földet fel kell ásni, ha lehet, akkor szántani.
Mikor visszazuhantam a valóságba és aktuálissá váltak a tavaszi-őszi munkák, kapkodtam fűhöz-fához, felkerestem az összes rota-kapával dolgozó embert, de volt, aki csak a saját földjén használta, aki nem vállalta, mert éppen rossz volt.
Bizony, már magam sem vagyok fiatal, igy amikor Józsi bá't ajánlották, felkerestem. Az öreg éppen akkor jött meg egy szántásból, jókedve volt, igaz-kicsit pálinkagőzös volt a lehelete.Hogy megnézett már az öreg, mintha én lettem volna a szántani való!
Azt mondta, neki előbb szemrevételezni kell a terepet, hogy a lovaival tud-e majd boldogulni. Végül elvittem, megmutattam a kertet, az öreg megölelgetett, egyet-kettőt a hátsófelemre paskolt, úgy, ahogy a lovait szokta simogatni.Azt mondta, ne féljek semmit, minden el lesz intézve, megcsinálja.Magamban elkereszteltem szántó-vető embernek.
Az évek múltak és a Józsi bá'val való közös munka szertartássá vált. Az öreg mindig nagy örömmel jött. A munka menete féldeci pálinkával kezdődött, a lovai mintha érezték volna, hogy az öreg ettől nagy erőt kapott, valósággal szárnyra keltek és rövid időn belül
minden rendben volt.A szertartás vége a szokásos ölelgetés és paskolás volt, de soha nem szemtelenül, volt benne valami végtelen szeretet ,tisztelet és vidámság. Nagyon megszerettem az öreget.Valóban a gyümölcsfáim bőven teremtek, igy ősszel mindig összeszedtem a sok almát és odaadtam Józsi bá'nak , a lovai részére téli vitamin gyanánt.
Aztán egyszer, egy téli napon megjelent nálam kezében egy üveg pálinkával, mondván, hogy az almával megosztozott a lovaival és az ő részéből főzte ezt a kis házi pálinkát. Hát ilyen volt az öreg.
Pár évvel ezelőtt meghalt a felesége, nagyon sajnáltam, jó volt vele beszélgetni. Aztán a fia is követte az anyját, valamilyen titokzatos betegséget kapott.
Az öreg megtört, egyre kevesebbet láttam már a lovasszekéren bakon ülve.
Nemrégiben elmentem a portája előtt, ahol a régi, verandás, gyönyörű parasztház
helyén egy modern épület éktelenkedett.
Nekem egyre jobban hiányzik az öreg, nemcsak a munkája, hanem a kedélyes hátsó-paskolás is, úgy, ahogy a lovait szokta..
Ilona B. T.
Kép: Net
A cikket írta: Ilona B. T.
Mikor idekerültem és megvettem a kis kertet, lelki szemeim előtt megjelent a sok gyönyörű zöldség, paprika, paradicsom, dúsan termő gyümölcsfák.
Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ehhez előbb a földet fel kell ásni, ha lehet, akkor szántani.
Mikor visszazuhantam a valóságba és aktuálissá váltak a tavaszi-őszi munkák, kapkodtam fűhöz-fához, felkerestem az összes rota-kapával dolgozó embert, de volt, aki csak a saját földjén használta, aki nem vállalta, mert éppen rossz volt.
Bizony, már magam sem vagyok fiatal, igy amikor Józsi bá't ajánlották, felkerestem. Az öreg éppen akkor jött meg egy szántásból, jókedve volt, igaz-kicsit pálinkagőzös volt a lehelete.Hogy megnézett már az öreg, mintha én lettem volna a szántani való!
Azt mondta, neki előbb szemrevételezni kell a terepet, hogy a lovaival tud-e majd boldogulni. Végül elvittem, megmutattam a kertet, az öreg megölelgetett, egyet-kettőt a hátsófelemre paskolt, úgy, ahogy a lovait szokta simogatni.Azt mondta, ne féljek semmit, minden el lesz intézve, megcsinálja.Magamban elkereszteltem szántó-vető embernek.
Az évek múltak és a Józsi bá'val való közös munka szertartássá vált. Az öreg mindig nagy örömmel jött. A munka menete féldeci pálinkával kezdődött, a lovai mintha érezték volna, hogy az öreg ettől nagy erőt kapott, valósággal szárnyra keltek és rövid időn belül
minden rendben volt.A szertartás vége a szokásos ölelgetés és paskolás volt, de soha nem szemtelenül, volt benne valami végtelen szeretet ,tisztelet és vidámság. Nagyon megszerettem az öreget.Valóban a gyümölcsfáim bőven teremtek, igy ősszel mindig összeszedtem a sok almát és odaadtam Józsi bá'nak , a lovai részére téli vitamin gyanánt.
Aztán egyszer, egy téli napon megjelent nálam kezében egy üveg pálinkával, mondván, hogy az almával megosztozott a lovaival és az ő részéből főzte ezt a kis házi pálinkát. Hát ilyen volt az öreg.
Pár évvel ezelőtt meghalt a felesége, nagyon sajnáltam, jó volt vele beszélgetni. Aztán a fia is követte az anyját, valamilyen titokzatos betegséget kapott.
Az öreg megtört, egyre kevesebbet láttam már a lovasszekéren bakon ülve.
Nemrégiben elmentem a portája előtt, ahol a régi, verandás, gyönyörű parasztház
helyén egy modern épület éktelenkedett.
Nekem egyre jobban hiányzik az öreg, nemcsak a munkája, hanem a kedélyes hátsó-paskolás is, úgy, ahogy a lovait szokta..
Ilona B. T.
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése