Most délután kint molyoltam egy kicsit a kertben, készítettem néhány felvételt.Ez a kiskert az én menedékem. Néha csak leülök a kerti padra, elszívok a kávé mellett egy cigarattát, szememmel végigsímogatom a nyiladozó virágokat és elfeledkezem minden szomorúságról. Nem is tudom, hogyan vészeltem volna át az elmúlt heteket, ha ezt nem tehetném. Végtelenül sajnálom azokat, akiknek nincs kertjük, vagy egy kicsike udvar, vagy legalább egy erkély és be vannak szorulva a panel, vagy egy társasház négy fala közé. Együttérzésem és a remény, hogy rövidesen ők is üldögélhetnek egy parkban és gondolataikba mélyedve élvezhetik a természet szépségeit...
37 hozzászólás
18 megosztás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése