Az embereknek figyelemre és szeretetre van szükségük! Különösen az idősebb korosztálynak, mert néha annyira le vagyunk írva.Jönnek az ünnepek, gondoljunk már erre is, kedveseim! A mai kalandom is erre figyelmeztet, más talán észre sem venné azokat az apróságokat, amik erre figyelmeztetnek, de én-mint érintett elmélázom rajtuk...
Történt, hogy a TESCO-ban (mint korábban említettem, nekem mindig vásárláskor adódnak a kalandjaim, hol is máshol ?
) a kenyerespolc
előtt bambultam, hogy a fene nagy választékból és aranyáron mért
kenyerekből melyiket válasszam, ami az ünnepekig megmarad, mert momentán
nem vágyomtöbb kalandra, azaz több bevásárlásra, elvégre takarítanom is kellene... A polc mellett egy szeletelőgép ásítozott és bár én mindig szeletelt kenyeret szoktam venni, most kinéztem egy "egybe" kenyeret, gondoltam, majd felszeletelem a géppel, hogy ne unatkozzon.
Hirtelen korát meghazudtolva egy idős hölgy "odaugrott" és végtelen lelkesedéssel kezelésbe vette a kenyeremet, Ide pakolta, oda pakolta, közben elmagyarázta a gép működésének minden fázisát, sőt azt is elmagyarázta-közben csinálta is,-hogy a már felszeletelt kenyeret melyik zacskóba érdemes tenni, hogy a pénztárnál ne legyen gond. Mit mondjak? Magamban mosolyogtam (nem szép tőlem) de látva ezt a nagy igyekezetet,örömmel köszöntem meg a fáradozását és láttam rajta, milyen jólesett neki. Ő akkor ott adni akart és boldog volt, hogy valaki örömmel elfogadta.
Ezért is írtam az elején azt, amit írtam..
/BI/
Ké: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése