Többször feltettem már ezt a verset, de annyira szeretem...
Sokszor szóba kerül családtagjaimmal, barátnőimmel a gyerekkorunk. Nekünk, idősebb nemzedéknek nem volt könnyű, mégis-mint mindig megállapítjuk-gyönyörű volt. Ahogyan ezt a verset olvasom, nagyanyámat látom magam előtt, aki hajnaltól napestig dolgozott a falusi portán, ami akkor még ilyen volt. Annyira sajnálom a mostani fiatalokat, mert talán már soha nem lesz részük ebben a látványban...Sokat tudnék írni róla...
Sinka István: Szalontán egy ajtó muzsikál
Este tájon, lenn Biharban
rozsot darál az én anyám,
a haja kibomlik s leng a szélben,
szemébe belesír a mező,
kicsi malmát körbe forgatja
s úgy dalolnak: ő meg a kő.
Az udvaron a lomb árnyéka lassan
nő, a nap ellobog
s illatok közt ül a szénaboglya.
Aszú a nyár... Anyám elzokogja,
hogy a zab és a tengeri kiégett.
Magában ő csak ezt siratja,
aztán indul, karján a szakajtó.
S ahogy belép a pitarba,
utána lágyan muzsikál az ajtó.
Kép:Net/ Ujváry Ferenc: Falusi udvar/
Sokszor szóba kerül családtagjaimmal, barátnőimmel a gyerekkorunk. Nekünk, idősebb nemzedéknek nem volt könnyű, mégis-mint mindig megállapítjuk-gyönyörű volt. Ahogyan ezt a verset olvasom, nagyanyámat látom magam előtt, aki hajnaltól napestig dolgozott a falusi portán, ami akkor még ilyen volt. Annyira sajnálom a mostani fiatalokat, mert talán már soha nem lesz részük ebben a látványban...Sokat tudnék írni róla...
Sinka István: Szalontán egy ajtó muzsikál
Este tájon, lenn Biharban
rozsot darál az én anyám,
a haja kibomlik s leng a szélben,
szemébe belesír a mező,
kicsi malmát körbe forgatja
s úgy dalolnak: ő meg a kő.
Az udvaron a lomb árnyéka lassan
nő, a nap ellobog
s illatok közt ül a szénaboglya.
Aszú a nyár... Anyám elzokogja,
hogy a zab és a tengeri kiégett.
Magában ő csak ezt siratja,
aztán indul, karján a szakajtó.
S ahogy belép a pitarba,
utána lágyan muzsikál az ajtó.
Kép:Net/ Ujváry Ferenc: Falusi udvar/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése